Amikor új a frizurám, kicsit mindig úgy érzem, mintha kicseréltek volna....:-)

Óóó, nekem nem volt teher Fufikám, hogy itt voltam. Nekem szívem csücskében van ez a blog! hogy invitáltatok, hogy hívtatok magatok közé...és ez nekem akkor annyira jólesett!:)

és igenis mindig benéztem ide, és csak azért nem írtam többet, hogy ne tőlem legyen hangos a blog:)
Nagyon örülnék neki én is, ha a többiek is írnának...csak egy-egy jelet, hogy itt vagytok, hogy nem felejtettétek el...

Minden napra egy mondat....- Így kezdődött. Írtam, írtál, írtatok. Egyre többen, s ez olyan jó volt. Aztán valahogy elmaradtunk sorban...Én is, s erre nem vagyok büszke....

Most elkapott egy új érzés: folytatni. Mert amikor az ember alkot valamit, az olyan jó! Csak egy mondat, (vagy több) de, minden mondat mond valamit. Nekem, neked, neki.

Szóval, én itt leszek. S várok újra mindenkit, szeretettel. Régit, újat, egyaránt.

GYERTEK!!! Sóhajtsunk újra itt, a sóhajok hídján!

Utóiratként pedig: Köszönet Orsinak, aki itt volt még akkor is, mikor már más senki!!!! Hála érte!!!:-)

"Ma ölelés-nap van, ugye tudod?"- Egy mondat, így estére...egy kissé depis nap után...

Mi kék

Az ég!

Mi zöld

A föld!

Zöld föld felett, kék ég alatt a

Hangos pacsirta fütyörész:

Dalával a napot kicsalta,

A nap rá gyönyörködve néz.

Mi kék

Az ég!

Mi zöld

A föld!

Zöld a föld, kék az ég, tavasz van...

És én oly sült bolond vagyok,

Hogy idebenn a szűk szobában

Kadenciákat faragok!

(Petőfi Sándor)

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szíved?

Áprily Lajos

"A téli erdő kongó üressége
szinte nyeli a békés hópihét,
végtelen szelíd csendessége
becézi lágyan a föld szívét."

Bősze Éva

Őrangyalok mindig is voltak, s lesznek is.

Jó tett helyébe jót várj.

(Mi mást is tehetünk, azt várjuk. Mindannyian.)

Sajnos ide nem sikerült visszahoznom a bejegyzéseket, valami oknál fogva, sajnálom.

Pótoljuk majd, s bízom benne, hogy csatlakoztok majd ti is, újra...:-)

...nálunk van a szürke legtöbb árnyalata az égbolton...a sötétszürkétől kezdve amit el lehet képzelni....meg....szerintem....itt esik a legtöbb eső az országban:) vagy mindenkinek ugyanez a véleménye a saját környezetéről? :)

Olyan telhetetlen az ember fia (lánya)...ha meleg van az a baj, ha esik  az a baj...semmi sem jó nekünk!? :) Lesz ez azért jobb is, csak ez a szürkeség...na ezt ne lássam azért még napokig itt felettünk :))

Hiányzik az anyukám.

Az az anyukám, akinek kockás szoknyája mellett lépkedtem kislányként, aki fogta a  a kezem, s én nem féltem már semmitől.

Hiányzik az az énem, ki akkor voltam, aki markolta azt az édes, drága erős kezet.

a látás útjának szíve az élesség,
a tapintás útjának szíve a közelség,
a hallgatás útjának szíve az elmélyedés,
a beszéd útjának szíve a megnevezés,
az érzés útjának szíve a melegség,
a gondolkodás útjának szíve a megértés,
a cselekvés útjának szíve a felismerés,
a választás útjának szíve a lehetőség,
az emlékezés útjának szíve a vágyódás,
a változás útjának szíve a részvétel,
a remény útjának szíve a várakozás,
az álom útjának szíve a teljesség,
a búcsú útjának szíve a készenlét,
az elmúlás útjának szíve a megadás.

Ezer Székely Leány napja volt július 2-án Csíksomlyón....az ezer közül egy lányka:))) ill. kettő...pici Anna meg a mamája:

[katt a képre]

Pontosan ma egy éve írtam ide először... azóta boldogítalak [?] :)) Benneteket...én most ebből a tortából mindenkinek adok egy nagy-nagy szeletet:))

Örülök neki, hogy ide tartozom :))))

Néha,  ha ránézek más emberekre és az életükre,  és azokra a dolgokra,  amiket valóra váltottak,  és én nem tettem,  akkor ránézek az egyik gyerekemre és tudom,  hogy egyetlen napot sem vesztegettem el,  és hogy milyen fontosak még az előttem álló napok.

(Testvérek c. film)

Egyszerűen szép...megéri meghallgatni :)

"A munkahelyén zajló vagy már lezajlott események foglalják le minden gondolatát. Kisstílű, mószerolós alakok miatt ne bosszankodjon, rántsa meg a vállát és mosolyogjon."

Hmmm....

Jöttem pár szóval :))

Bár ma nagy lépést tettem, kitöröltem az elmúlt 4 évet innen a blogvilágból.. Nem hiányzik. Az a rengeteg fájdalom nem. Új lapokat szeretnék. Az embereket nem töröltem, csak a fájdalmat, ez olyan, mint egy mély sóhajtás... :)

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven.

Egy lángot adok, - én is kaptam azt
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta ledőlt templomában,
Az örök-égő lángot ott találtam,
S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

Földindulás volt, megindult a hegy,
És eltemette a kis templomot,
De a lángot nem bírta eltemetni,
Én égve leltem ott;
És hozzá imádkoztam s benne hittem
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát.
Én égve hazavittem.
Azóta szívem mélyén ég, ragyog
A viharfújta, széllengette láng,
És el nem oltják semmi viharok.

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább
És gondozd híven...